Furulyazenekar

A Dolce Consort Budapest Furulyaegyüttes majdnem
20 éves majdnem teljes története
Az együttes 1998 tavaszán alakult – sokszor írtam le ezt a sort akkor, amikor azt kérték,
mutassam be az együttesünket. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy nem volt könnyű
ez a csaknem húsz év, nem volt problémáktól mentes, nem volt felhőtlenül boldog. A
széllel szemben nehéz… – tartja a mondás, és a fociban jártasak tudják, hogy a hazai
csapatnak is nehéz otthon játszani, amikor csak maroknyi a szurkolótábora. A DCBP
mégis újra és újra működni kezdett a tanév elején, hacsak nem mi lettünk azok, akik
eszükbe jutottunk akár a nyár elején vagy végén a házi műsorszervezőinknek. És mi nem
mondtunk vissza felkérést a majdnem húsz év alatt. Mindig megoldottuk a feladatot. Ha
öten voltunk, akkor öten mentünk.
És mentünk. Kilométerek százain, holmink
hurcolászását vállalva sok tucatnyi esetben. Jó volt
kilépni a Zeneiskolából, jó volt világot látni (bár
távolságban “csak” Pozsonyig jutottunk), jó volt érezni,
hogy szeretnek, megszerettek, és visszahívnak minket,
mert emlékeznek ránk. Volt néhány lelkes kollégám, aki
rendszeresen küldött növendéket. Az együttesben
voltunk öten, de voltunk tizenöten is. Voltunk, mert
kolléganőm és volt tanszakvezetőm, Pálinkás Márta azt
mondta, hogy ebben a zeneiskolában mindig volt
furulyaegyüttes. Feldobta a labdát, és ez a labda még
most is száll. Hol felfelé ível a röpte, hol lefelé, de nem szűnik meg mozogni.
A teljesség igénye nélkül és a dátumokat mellőzve álljon itt néhány szereplésünk,
megjelenésünk, melyet az elmúlt 20 év alatt teljesítettünk:
Nemzeti Múzeum (Varázsfuvola, Csengettyű-kórus – nagyon szépen szólt)
Westend City Center (méltatlanul kicsi hely, zaj, kipipált fellépés)
Centennáriumi sétány, talán kétszer is (Polgármester Úrtól üveg bor)
Fenyvesliget Egyesület, Kistarcsa, kétszer is (bográcsozás, barátságos, jó hangulat)
Csekovszky Művelődési Ház, Anyatej Világnapja (a babák csak a mi műsorunk alatt
hallgattak el)
Árpádföld, óvoda (mindig nagyon hálás dolog volt kicsi gyermekeknek játszani)
Erzsébet-ligeti Színház (kis túlzással számtalanszor, házi rendezvényeinken is)
Az esküvőnkön (úgy emlékszem, eléggé meglepődtem – persze, nem én vezényeltem)
Hotel Amadeus (orvoskonferencia után, Karácsony előtt – kedves emlék)
Sashalmi templom (jótékonysági koncert, nagyon sok pénzt adtak, így adhattunk)
MH Logisztikai Központ, két alkalommal (egyszer március 15-én)
Pilisvörösvár, Zeneiskola (két félidős reneszánsz műsor – ebből lettek a
kottaállványaink)
Abony (a fiúk némelyike nehezen húzta fel a reneszánsz kabáthoz a stílusos
cicanadrágot)
Nemzeti Táncszínház (utánunk Kertesi Ingrid énekelt, az egyik legjobb koncertünk
volt)
Pozsonyi Rádió Nagyterme (itt már az új fafurulyáinkon játszottunk)
Baptista Imaház, kétszer is (nagyon jó a kapcsolat a lelkész úrral)
Cinkotai Tájház (jótékonysági koncerten, jól sikerült, ennyi)
Diadal úti Általános Iskola (kétszer is, díjátadón és kiállítás-megnyitón)
Szabolcsi Bence Zeneiskola (a születésnapomra a zenekartól kapott boros készletem
még ma is megvan, mint ahogy a tőlük nászajándékba kapott étkészlet 16 éves, ép
darabjai is)
H. Molnár Magda festőművész kiállítás-megnyitói (nagyon szeretjük Magda nénit, négy
képünk is van tőle – a megnyitók t. k. a Béke Szállóban, a Néprajzi Múzeum
Könyvtárában és a Maconkai Galériában voltak)
Ha már itt tartunk: Maconkai Orosz László Galéria, több szereplés, kétszer az én
fotókiállításom megnyitóján (régen voltunk ott, hiányzik; Anikó és Géza tündéri
emberek) Cinkotai Művelődési Ház (nagyon kedves, barátságos társaság, Misi bácsival az
élen) A fiam iskolái, jótékonysági és hangszerbemutatóval egybekötött koncertek,
legalább ötször, Karácsony előtt is (fogyatékos gyerekeknek is többször játszottunk)
Fonyódliget, kétszer (táborozással egybekötve, köszönjük Varga Gyurinak!)
Rózsaszentmárton(nyári táborozások, remek kapcsolat, fellépés a templomban és idősek
otthonában, és egy nagyon jó koncertfelvétel, amely fájdalmasan használhatatlan lett)
ORFI (nagyon szép helyszín, igazán megbecsültek minket)
99
És egy hangsáv zeneiskolánk legelső CD-jén. A klasszikus zenei tételek mellett, az én
feldolgozásomban többek között a következő slágereket játszottuk: Mexican Hat Dance,
Rómeó és Júlia, California Dreamin’, Yesterday, Maxwell’s Silver Hammer, When I’m 64,
Because, Eleanor Rigby…
Egy zenekar jó esetben közösség is. A mai napig teázunk és ha csak lehet, sütizünk a
zenekari szünetben (több hektoliter teát és több tucat kiló süteményt pakoltunk be a 20
év alatt). Zenekari pénzünk van, melyből megajándékozzuk az aktuális születésnapos
tagunkat. Kihúzzuk egymás nevét és megajándékozzuk egymást Karácsonykor. Saját
tervezésű, egyedi zenekari pólónk van. Már ránk férne egy új széria…
Az élet zajlik, pedig már háromszor is majdnem feladtam a csapattal való foglalkozást. A
labda száll tovább. A meccset megszervezni soha nem könnyű, de játszani jó.
Kovács Zsolt
zenekarvezető